"Az ősi egyiptomiak hitében, hogy az ember lelke mindig újra és újra visszatér, az őt ért élmények a születés és a halál körforgásban.

Ismerős érzés és gondolat egy nekünk ismeretlen helyen: már jártam itt? Szinte mindenki átéli, a modern kor orvosai agyunk sajátosságait említik, de Egyiptom papjai ezt másképp gondolták.

Vajon nem lehetséges-e, hogy ugyanazon emberi lelkek élnek testeinkben, akik annak idején a régi Egyiptomban feltekintettek a gigászi méretű piramisokra, a rejtélyes szfinxre? 

Egyiptom a Nílus menti elszórt településekből jött létre. Kr.e 3100-2700 között már egy fáraó irányította, aki Héliopoliszban uralkodott (nagyjából a mai Kairó területén). A fáraók isteni származásúnak tartották magukat, és úgy gondolták haláluk után a többi istenség közé kerülnek. A legfőbb isten Ré, a napisten volt, aki mindennap megjelent az égen ragyogó bárkáján, amelyet az Évmilliók Bárkájának neveztek. A fáraók évezredekig uralkodtak, tudatosan készültek a halál utáni következő életre, annyira hogy szolgáik, udvaroncaik, néha állataik sírjai uruk közelében helyezkedtek el, mert haláluk után is szolgálniuk kellett.

Az egyiptomiak hittek a mágiában, életük minden részét áthatotta a vallás és a hit. Isteneik mindent irányítottak és minden ok-okozat összefüggésben történt. Részletes elképzelésük a halál utáni életről mindennapjaikká vált, a balzsamozás művészetét szinte tökélyre fejlesztették, céljuk az volt, hogy megőrizzék a testet az öröklét számára. A mumifikálási eljárás mintegy 70 napig tartott, de a test évezredekig fennmaradt. A hiedelmek szerint a holtak lelkét Anubisz – a holtak bírája, védelmezője, istene- a Duatban (alvilág) található ítélet csarnokába vezeti. Ezután az elhunyt szíve (amely egyben a tulajdonosa erkölcsiségének tanúja) mérlegre kerül, amelynek a másik oldalán egy Maatot reprezentáló madártoll van. Kedvező eredmény esetén a halottat Ozirisz elé viszik Aaruba. Ha viszont az ítélet az elhunyt ellen szól, akkor a démon Ammit  – a Szívek Felfalója, harmadrészt krokodil, harmadrészt oroszlán és harmadrészt víziló szörnyeteg – elpusztítja a szívet, és a tulajdonosa örökre Duatban reked.

Míg Ozirisz a halottak birodalmának ura, addig Hórusz az élők világának uralkodója volt, a fáraók pedig Hórusz leszármazottai. A fáraókat alattvalóik valódi istenekként tisztelték, hitviláguk pedig annyira lenyűgöző volt, hogy még a későbbi Római Birodalomban is terjedni kezdett. " Rudolf Steiner

Ha hagyjuk, hogy nem emberi lelkünk vezessen az 5000 éves időszak folyamán át, amit a Nílus tápláló ereje kapcsol össze, feltárul immár az a korszak lenyomata, ami Egyiptom kultúrájának alapja, a Fény magja, forrása.

Oldalakon keresztül írhatnánk  Isteneinek, félisteneinek, embereinek hitvilágát és mítoszait, melyek a történelem előtti korszakok fényének gyenge másolatai, mégis tisztelet az építőknek, és tanítóknak akik megőrizték korokon át ilyen formán.

Minden eddig feltárt írás, ábrázolás és hagyaték a Fényről, és annak megtartására való törekvésről mesél. A halál kapuja utáni életről,  az örök lélekről, a megvilágosodásról, az ember bölcsebbé válásáról, gyógyításról, és az interdimenzionális Istenek itt létéről. Ilyen sokáig, ilyen meggyőzően, és  világosan, sehol nem maradt fenn a Földön ennek a nyoma, ami eddig feltárt.

Az épített mementók,  a Víz és a Föld olyan élő terek, amik  várják, hogy az ember felnőjön, hogy megtalálja, és megértse üzenetét a jövőről, ami a múlt darabja, a hatodik emberi fajról, és az emberiség eredetéről.

Egyiptomi utazásaink során kétségtelen jelenlétét tapasztaljuk meg ezeknek a forrásoknak. Egyiptom öröksége várja, hogy befogadjuk és éljük. . Talán nem is csodálkozunk, ha azt mondom olyan mint egy szerető Anya, aki táplál és tanít, szól hozzánk. Aki érzékeli  időn túli jelenlétet, nem marad érintetlenül. Együttérzés, és bölcsesség árad szívtől szívbe.

Egyiptom egyik legősibb öröksége a Hathorok által itt hagyott. Aki ismeri Tom Kenyon munkásságát tudhatja, hogy galaktikus testvéreink, akik időnként segítik az emberiséget a fejlődésben. A mi jelenünkben üzenetekkel, és hangokkal teszik ezt. Az egyiptomi utazásunk egy olyan korszakot  érint általuk, az ő jelenlétükkel, aminek jelenleg nincs nyoma, sem írott és íratlan tudása a Földön, csak az interdimenzionális terekben.

by Zsu